1. megszámlált egység(ek)ből álló mennyiség. | <kif-ekben.> ▸ számba jön ▸ számba vesz valamit ▸ számon kér valamit ▸ számon tart valamit ▸ számot ad valamiről | számadat. beszélő v. beszédes számok.

2. ennek egy v. több számjegyből álló jele. kétjegyű szám.

3. <ez mint valaminek a megkülönböztetésére, nyilvántartására való megjelölés; házszám, iktatószám stb. (röv.: sz.).> helyrajzi szám. | telefonszám, telefonállomás. a hívott szám foglalt.

4. műsoros rendezvény, verseny egyik önálló része. | kül. a könnyűzenében: zeneszám. | (állítm-ként) ▸ nagy szám

5. újság, folyóirat stb. azonos sorszámú és tartalmú példányai együttvéve, ill. közülük egy.

6. nyelvt az a kategória, ill. ennek megfelelő alak(ok rendszere), amely azt fejezi ki, hogy egy v. több személyről, dologról van-e szó. egyes, többes szám.

[ tör ]

az utca vmelyik oldala, sora. átmegy a túlsó szerre. | nép utca. | táj rég a falu vmelyik része.

[?tör ]

1. ritk eszköz, szerszám. | sp tornaszer.

2. vegyszer. féregirtó szer. | gyógyszer. reuma elleni szer.

3. <kif-ekben:> az a mód, ahogyan valamit elérhetünk, v. szoktunk tenni. szerét ejti valaminek. | ▸ szert tesz valakire, valamire | ▸ szerével, szerivel

4. táj sorrend. ▸ szert fog

5. elav szövetség, szerződés.

6. elav pejor fajzat, szerzet.

7. nép szín, fészer.

8. <kif-ekben:> mennyiség, szám. ▸ se szeri, se száma

[ fgr ]

<kedveskedő v. játékos megszólításra, ill. megnevezésre.> doki, csoki, ovi. | <becenév képzésére.> kati, feri.

1. <összefüggésnek, összetartozásnak mint tulajdonságnak a kif-ére.> titkári [teendők], iskolai [év], orvosi [táska]. | <annak kif-ére, hogy valami valakitől, valamitől ered.> hatósági [bizonyítvány]. | <annak kif-ére, hogy valami valakiknek a részvételével történik.> szülői [értekezlet]. | (helynévhez is ) <vmely helyről v. időből való származás, ill. vmely hellyel v. idővel való kapcsolat kif-ére.> ókori [lelet], őszi [eső], budai [villa]. | <annak kif-ére, hogy valami minősége szerint az, amit a szótő jelöl.> tárgyi [bizonyíték]. | (személynévhez) valakitől származó, reá jellemző. a bartóki [életmű]; arany jános-i [forma].

2. (hsz-hoz, nu-hoz, szn-i hat-hoz) valamilyen viszonylatban levő, való. többszöri [előfordulás]; víz alatti [úszás]; a szülők iránti [szeretet]. | (hat-ragos szóhoz) a haláltóli (helyesen: a haláltól való) [félelem].

1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi

I. ksz tiltó m-ok, m-részek kapcsolására

II. hsz tiltó m-okban

[ is+ne ]

1. <előző tiltáshoz kapcsolódva:> szintén ne. ne egyél forrót, de hideget se; ne bánkódj, rá se gondolj! | ▸ se ne ne írj neki, se ne hívd. | <páros, es. többszörös haszn-ban.> ne járj se ide, se oda! | <elhallgatott előzményre utalva.> rólam se feledkezz meg!

2. <állító m után, a vele tartalmilag rokon, fokozó értelmű tiltó m-ban:> és ne, (sőt) ne is. hagyd őt, rá se nézz.

3. <a mellékm-ban közölt körülmény ellenére való tiltás kif-ére.> akkor se mondd, ha kérdezik!

4. <választó ksz után, az állítm megismétlése nélkül:> ne. nem tudom, menjek-e vagy se.

5. ▸ se is meg se öleld, meg se is csókold.

1. <nyomatékos tiltás kif-ére.> egy szavát se hidd el!; ▸ egy szót se ▸ azért se ▸ akár se akár el se indulj! | ▸ se is meg se is szólaljon! | ▸ egyet se egyet se búsulj azon!

2. <tagadó névm v. hsz kiegészítésére.> senki se szóljon! | <harmadik tagadó szóként.> ne végy semmit se! | ritk <a mi névm után, nyomatékos tiltás kif-ében.> mit se bánkódj!